A 2017-ben hivatalba lépett államfő 73,3 százalékos támogatottsággal kezdi meg második ciklusát. Megválasztása után elmondott beszédében kiemelte, hogy „egy katonai konfliktus, egy kelet-európai háború veszélyének kellős közepén vagyunk”, és „Oroszország viseli a felelősséget ezért”. Hozzátette: azt kéri Vlagyimir Putyin orosz elnöktől, hogy „vegye le a kötelet Ukrajna nyakáról”.
A jelképes szerepet betöltő, reprezentatív feladatokat ellátó szövetségi elnököt az alaptörvény értelmében nem közvetlenül a választópolgárok választják meg, hanem a szövetségi közgyűlés (Bundesversammlung), amelynek kizárólag ez a feladata.
A testület felét a szövetségi parlament (Bundestag) mindenkori képviselői teszik ki. Ugyanennyi küldöttet delegál a 16 tartomány a helyi parlamenti erőviszonyok arányában. Mivel a tavaly szeptemberi szövetségi parlamenti választással felállt Bundestag minden korábbinál nagyobb (736 képviselőből áll), a szövetségi közgyűlés is rekord nagyságú, 1472 tagja van. Érvényesen 1425-en szavaztak.
Frank-Walter Steinmeiert 1045-en támogatták, a hivatalban lévő államfő így már az első fordulóban megszerezte a folytatáshoz szükséges abszolút többséget.
A második helyen a Bundestag legnagyobb ellenzéki frakcióját alkotó CDU/CSU jobbközép pártszövetségtől jobbra álló ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD) jelöltje, Max Otte végzett 140 szavazattal. Max Otte a CDU tagja. Párttagságát felfüggesztették, amiért elvállalta a az AfD államfőjelölti felkérését.
A szövetségi kormányt alkotó koalíció legnagyobb tagjától, a Német Szociáldemokrata Párttól (SPD) balra álló Baloldal (Die Linke) jelöltje, Gerhard Trabert 96 szavazatot szerzett. Az utolsó helyen a Szabad Választók (Freie Wähler) nevű Bundestagon kívüli párt jelöltje, Stefanie Gebauer végzett 58 szavazattal.
Franka második világháború utáni Németország 12. szövetségi elnöke. Államfői megbizatása előtt az SPD politikusaként tevékenykedett. Jogász végzettségű, 1991 óta hivatásos politikus. Angela Merkel első, nagykoalíciós kormányában (2005-2009) külügyminiszter volt, 2007-ben az alkancellári tisztséget is megkapta, és 2009-ben pártja kancellárjelöltjeként indult a Bundestag-választáson. Angela Merkel harmadik – ismét nagykoalíciós, vagyis CDU/CSU-SPD összetételű – kormányában (2013-2017) államfővé választásáig ismét a külügyminisztériumot vezette.
